1. Szarvaskő benépesülése – a palócok

A honfoglaló magyarokkal együtt érkeztek meg hazánkba a kabarok, a besenyők és keveredtek az itt maradt szkíta, hun, szarmata és avar néptöredékekkel. Valószínű, hogy ugyancsak a honfoglalókkal jelent meg itt egy kisebb népcsoport is, a későbbi palócok, akik a kun, kumán vagy kabar törzsekből származnak. Ők már jóval a honfoglalás előtt csatlakoztak a 7 magyar törzshöz.

Az Eger-patak völgyének északi határán a Bél (más néven Ug) nemzetség települt le. Az ő nevüket őrzik Mónosbél és Bélapátfalva településnevei is. A köztudatban ma is legjellemzőbb a palócokra, hogy a magyar köznyelvtől eltérően „pálócosan” beszélnek.

Érdekes módon a palóc települések között majdnem minden Szarvaskővel szomszédos falut felsoroltak (Bélapátfalva, Mikófalva, Balaton, Bükkszentmárton, Bocs, Bátor), de Szarvaskőt nem.

Ennek oka talán az lehet, hogy a kun fajta népből nem csak a palócok származnak, de a hozzájuk igencsak hasonlító, de tőlük mind szokásaiban, mind nyelvjárásában kissé megkülönböztethető barkók is. Kultúrájuk, nyelvük csak árnyalatnyi eltérést jelez, ezért helyesebb is általánosságban palóc-barkó népcsoportról beszélni.

Szarvaskőben a palóc elnevezés nem igen tetszett a vidék népének, ezért elképzelhető, hogy lakói a barkó népcsoporthoz tartozónak vallották magukat. Erre utalnak a következő kifejezések is: Te kutya palóc! Te bükkfa palóc!

Forrás: Tóth István: Szarvaskő (2005)

Állomások listája