10. Templom

A falu imaházát 1732-től említi írásos forrás. 1767-ben Eszterházy Károly püspök engedélyével épült fel az új fatemplom, melyet Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek, így a búcsú napja is augusztus 15-e, Mária napja lett. A templom kicsi és szűk volt fa karzattal sekrestye nélkül. A különálló fa haranglábban két harang lakott. Ekkor Szarvaskő lélekszáma még csak 80 fő volt, az 1800-as évekre azonban már elérte a 300 főt, így a templom szűkösnek bizonyult, ráadásul az állapota is leromlott, omladozni kezdett, életveszélyessé vált.

Pyrker János egri érsek (aki a főút szélesítéséhez szükséges sziklarobbantásokat is kezdeményezte) így engedélyt adott egy új templom építésére. Az egri főszékesegyház építőmestere, Strelmeinwöger Mihály terveztette és építette meg, a kőfaragó munkákat pedig Benkovics Mihály és Ledek Antal egri mesterek végezték. A jelenlegi kőtemplom tehát 1840-45 között épült klasszicista stílusban. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel, a búcsú napja ettől fogva június 24-e lett.

Érdekesség, hogy az egyik írásos forrás szerint az egri székesegyház az eredeti tervek szerint négy toronnyal épült volna meg, de végül csak két torony készült el. Nem hiteles forrás szerint az elmaradt két torony költségéből épült fel Szarvaskő új temploma, a temető is akkor került mai helyére.
A templomban található oltár állítólag a felnémeti templomból származik. Az oltárasztal, a szószék és a padok is tölgyfából készültek, faragással díszítettek. Orgonája lábfújtatós, fémsípos faorgona 1914-ből.

A templomban a misék alkalmával az ülésrend hagyományokon alapult. Elöl helyezkedtek el a kisiskolások, akiket a kántor-tanító szemmel tarthatott. Mögöttük a még iskolás lányok, majd az eladósorban lévők, aztán pedig kisgyermekes édesanyák, középkorúak, végül hátul az idős asszonyok és férfiak. A nős férfiak a kórus alatt álltak. A legények jelentős része fent a kóruson tartózkodott, ahol egyrészt fújtatták az orgonát, segítették a harangozó munkáját, de leginkább mustrálták az eladósorban lévő lányokat.

Egy nagy és egy kisharang (a lélekharang) lakik a toronyban, melyek ma is minden nap hajnal 5-kor, délben és este 8 órakor megszólalnak, illetve a vasárnapi misét is jelzik egyvégtében 3 percig. Ha valaki meghalt, a harangozó a lélekharanggal csendített, régen férfi esetében 3-at, női halottnál pedig 2-őt. A lélekharanggal a mai napig jelzik, ha egy falubeli lakos elhalálozik. Ha vihar közeledett, mindkét haranggal harangoztak, hiszen a harangok vihar és jégverés ellen is felszentelték. Tűz esetén pedig a nagyharangot verték félre. Özvegy Barta Sándorné 24 évig volt harangozó a faluban, az ő elmondása alapján tudjuk, hogy a két haranggal egyszerre harangozni nehéz fizikai munka volt, meg kellett tanulni a technikáját, a ritmust nem szabadott eltéveszteni, hiszen nehéz volt visszaállni. Temetéskor volt, hogy 20 percen keresztül kellett két haranggal eltérő ritmusban harangozni. 1993-ban valósult meg az automatikus, előre beprogramozott harangozás a faluban.

Forrás: Tóth István: Szarvaskő (2005)

Állomások listája