4. A Pyrker-szoros
A Pyrker-szoros
A megye egyik legfontosabb útja az Eger-patak völgyén keresztül vezetett Eger várostól az északi bányavárosok felé. A kereskedelem megindulásával együtt járt a vámszedőhelyek kiépítése is. Az út és a vám felett a püspök rendelkezett, a község lakóinak feladata volt a vámhoz vezető út karbantartása. Évszázadokon át azonban súlyos problémát okozott, hogy a Bükk észak-déli irányú útjai nehezen járhatóak voltak.
A falun keresztül vezető út a szarvaskői szikladombokban szinte járhatatlanná szűkült. A XIX. század derekán azonban Pyrker érsek megelégelte a helyzetet, miután egyik alkalommal Bélapátfalváról Eger felé menet Szarvaskőben a négylovas szekérrel elakadtak. Az érsek és kísérete szégyenszemre gyalogosan, az őszi hideg vízbe gázolva keltek át, szekerüket pedig a szarvaskői parasztok szedték szét, hozták át, majd szerelték újra össze a túl oldalon.
Az érsek ösztönzésére és közbenjárására a sziklafal berobbantásával egy kocsi-nyomnak megfelelő szélességű utat alakítottak ki a patak völgyében 1840-ben. A berobbantott szorost pedig Pyrker-szorosnak nevezik a mai napig. Az új országúton aztán igen élénk kereskedelem folyt. A falu központjában egykor álló Utassy vendéglő, illetve a vele szemben, a Borsod utca elején található lóitató kút is ennek emlékét őrzi.
Forrás: Tóth István: Szarvaskő (2005)