8. Szarvaskői (nép)szokások
Szarvaskői (nép)szokások
Népviselet
A palóc tájegység Szarvaskőhöz közel eső falvaiban a népviselet meglehetősen hasonlít egymáshoz, de főleg a nők viseletében, kötésben, a konty formájában, a szoknyák szabásában, hosszában, színében, vasalásában, a nyakékek használatában, a blúzok díszítésében, ami alapján az itt élő emberek meg tudták különböztetni az itteni népviseletet a szomszéd falvakétól.
Szarvaskő születésétől kezdve jellemzően jobbágy- falu volt, így a népviselet kialakulására is erősen hatott a paraszti munka megkövetelte célszerűség, a nagyrészt házi munkával előállított vászon, bőr és szőrmét illetően.
A legtöbb népszokás Szarvaskőben is hasonló módon zajlott, mint a környék településein. A leginkább egyedi, kifejezetten erre a településre jellemző hagyományok az udvarláshoz, házasság kötéshez kapcsolódnak:
Az udvarlásnak, a fiatalok szórakozásának volt Szarvaskőn egy felejthetetlenül szép szokása, a vasárnap délutáni énekes-sétálás. Ez az esemény mindig a vasárnap délutáni litánia végeztével kezdődött. A lányok, legények, de még a fiatal menyecskék és férfiak is baráti csoportokba összeállva sétáltak a Fő úton, faluvégtől faluvégig. Kezdetben beszélgettek, cseverésztek, a lányok zömében színes népviseletben. mikor kialakultak a lánysorok, szép lassan mögéjük sorakoztak azok a legények, akik udvaroltak valamelyik lánynak, vagy aki tetszett nekik. Előbb-utóbb sort kerítettek arra, hogy alkalmas pillanatban elcsenje a lány zsebkendőjét vagy imakönyvét, hisz ez már egy alapos indok volt arra, hogy elmehessen hozzájuk visszaadni azt. Akik már komolyabb kapcsolatban álltak egymással, esetleg jegyesek is voltak, külön párosával sétáltak, jelezve a falunak, hogy ők már együvé tartoznak. A fiatalok fegyelmezetten, kulturáltan viselkedtek, mert a teljes útvonal hosszában rajuk volt a falu szeme, sokan kiültek a házak elé és onnan gyönyörködtek a menetben. Közben a lányok elkezdtek énekelni dalokat, magyar nótákat, csárdásokat, melyhez bekapcsolódtak a legények is, csak úgy visszhangozták az erdők, a környező hegyek. Ez az éneklős sétálás sötétedésig tartott.
A régi időkben az eljegyzés abból állt, hogy a leány édesanyja és a fiatalok együtt elmentek Egerbe két kendőt venni, amely tetszett a lánynak és a legénynek is. Utána szűk családi körben volt egy ebéd, ahol a fiatalok kendőt cseréltek, ezzel jelképezve, kinyilvánítva, hogy szeretik egymást és össze akarnak házasodni. Ez a szokás a XX. század elejéig tartott, amikor is már nem kendőt, hanem karikagyűrűt vettek a jegyesek egymásnak.
A jobbágyi és a paraszti társadalom mindennapjait a tavasztól őszig tartó mezőgazdasági munkák határozták meg. Emiatt a házasságkötések zöme a farsangi időszakra vagy október-novemberre esett, a hagyományosnak gondolt nyári lakodalmak már a modern ember szokása. Az esküvő napjának kiválasztása is hasonló szempontok alapján történt: a péntek és a szerda szigorúan böjti nap volt, a lakodalom viszont készülődéssel együtt legalább három nap munkakiesést jelentett, így az esküvők napja a szombat, a vasárnap és a hétfő voltak. Szarvaskőben azonban 1940-ben a helyi plébános betiltotta a szombati esküvőket amiatt, hogy a lakodalmi fáradalmak miatt az emberek nem vesznek részt a vasárnapi szentmisén, maradt a hétfő, ami a legkevésbé borította fel a munkavégzés rendjét és összeegyeztethető volt az egyházi tilalmakkal is. Szarvaskői szokás volt a lakodalmakon a cigány porkolás. Hajnalban a fiatal legények és menyecskék, akik még jól bírták a mulatozást, cigánybanda kíséretében, nagy éneklés közepette vonultak a kocsma előtti térre. Vittek magukkal egy köteg szalmát, amit meggyújtottak és ezt először a muzsikosoknak, majd a többi jelenlévőnek át kellett ugrania, egymást kurjongatásokkal bíztatták. Érdekes szokás volt még a menyasszony holmijainak átköltöztetése a vőlegény házába. A barátok elmentek a menyasszony házához hérészbe, szétszedték az ágyát, majd az ágyneművel együtt nagy vidámság közepette átvitték a vőlegény házához. Ez egy igazi előlagzinak számított, mindkét háznál készültek az eseményre.
Forrás: Tóth István: Szarvaskő (2005)