9. Szérűk, mezőgazdaság
Szérűk, mezőgazdaság
Egy falu településrendjét elsősorban a természetföldrajzi tényezők határozzák meg: legyen elegendő hely, víz, legelő és termőhely valamint jól megközelíthető legyen. Szarvaskő esetében ez volt az egyetlen és legjobbnak ígérkező terület, a sziklahegyek szorításából kilépő kis völgykatlanban, az Eger-patak két partján. Az első házak az 1220-as években jelenhettek meg. A természet adta szó szerint szűk lehetőségeket jól kihasználva alakultak ki a keskeny, hosszú soros telkek (Fő út északi oldala), a csoportos telkek, ahol egy udvarban több ház is épült (Balázs udvar a postaépülettel szemben) és a hegyoldalakon az emeletes telkek, ahol a ház fölötti, magasabb területen volt a veteményes, ez utóbbiak az utcáról is több portán megfigyelhetőek, főleg a Teréz utcában.
Szarvaskő utcáin sétálva több, eredeti formáját megőrző parasztház található. Az ámbitusról, azaz a tornácról nyíló több szoba klasszikus elrendezésnek számított. Szarvaskő egyik jellegzetes ámbitusos háza a Fő út faluközpont felőli végén található, a zebránál. A tetőfedés kezdetben fazsindely, majd vertszalma, később zsúpszalma, szarvaskői nevén zsúf, végül cserép lett. Bár a falu geológiai tanösvényét meglátogatva több helyen is találkozhatunk pala lelőhelyekkel, az itt található kőzet nem volt alkalmas tetőfedésre.
A XIX. században épültek azok a házak, ahol a konyha helyett még pitvart építettek, ezek zömmel a tavasztól őszig tartó befőzési, konyhai munkák helyszíne volt, így tulajdonképpen a mai nyári konyha szerepét töltötte be. Nyitott, fal nélküli, ám fedett helyiség volt, nyitott kéménnyel, búbos kemencével. Mikor megjelent a rakott sparhelt, vagyis az épített tűzhely, ezt összeépítették a kemencével, ezzel a pitvar elkezdett átalakulni konyhává. Szarvaskő utcáin sétálva több ház mellett megfigyelhető egy kisebb melléképület is, ezek a régi pitvarok átalakítása után születtek.
A földes padlójú helyiségek anyaga agyagos föld, összekeverve friss marhatrágyával és vízzel. A trágyától a padlózat erősebb, keményebb lett, kevésbé repedezett, így könnyebb volt tisztán tartani.
Régen még nem voltak szekrények, az ünnepi ruhákat szépen összehajtva az ágyneművel együtt a tulipános ládában tartották.
A régi házak mennyezete fagerendás volt, a hosszú, nagyméretű szobák esetében a gerendákat merőlegesen alulról még egy mestergerendával megerősítették. Néha még a mestergerendát is alátámasztották középen egy faoszloppal, ez volt a boldog anya. A mestergerendán sok mindent tartottak, ide akasztották szárítani a fűszereket, a leveles dohányt, de sokszor a kenyeret is ide dugták, főleg a gyerekek elől. Nagy családoknál az ágyak alatt is kialakítottak fekhelyeket a kisebb gyerekek számára, ezt hívták kulipintyónak.
Kezdetben csak a faluban építettek istállót, ám a XIX. században a gazdaságok rohamosan szaporodtak, így a falu, mely hegyekkel van körbezárva szűkössé vált. Az istállók, gazdasági udvarok, zöldséges és gyümölcsös kertek kényszerűségből és célszerűségből kiszorultak a faluból a különálló szérűkre, a tanyára. A szűk hely miatt kényszerből ugyan, de nagyon praktikusan alakult ki az a szarvaskői települési rend, mely Magyarországon csak elvétve található, és mely évszázadokon át jól működött. Az erdőből írtással kialakított mezőgazdasági terület, a szérűk a falu felett 1 km-re, 150 méter szintkülönbséggel kerültek kialakításra.
Ha a kedves látogató a templom melett vezető, erdőben kanyargó aszfalt utat (sárga biciklis, illetve ferde kék tanösvény jelzések), vagy az országos kék túra meredekebb túraútvonalát követi, mindkét úton a szérűkhöz jut. Itt jelenleg zömmel hétvégi nyaralóházak találhatóak, de egy-két régi gyümölcsöst még lehet találni. A szérűket elhagyva, a földúton körbe feljutunk a jelenleg is legelőként használt területekhez, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, sőt utunkba esik a Vodafone-kilátó is. A kilátót elhagyva a kezdetben erdőben kanyargó utat követve kijutunk az Új-Szarvaskőnek nevezett részhez, onnan egy kényelmes sétával pedig visszatérhetünk kiinduló pontunkhoz. A kilátótól a merészebbek leereszkedhetnek a kék háromszöggel jelzett, rövid, ám meredek túraútvonalon is a faluba.
Forrás: Tóth István: Szarvaskő (2005)